Minden ami könyv

Fontos adatokat nem fogok megadni mert bármennyire is kicsi a valószínűsége, nem akarom hogy egy ismerősöm elolvassa legféltettebb gondolataimat úgy hogy tudja, én írom. Tehát a publikus infók=

Most leszek 14 éves de már a második évemet kezdem a gimnáziumban mert az iskolának van egy hetedikes meg egy nyolcadikos osztálya ahová felvettek. Igen nagy osztályunk van de én még nem találtam meg az LB-m. Viszont van egy fantasztikus unokatestvérem akinek kiönthetem a szívem, na meg most már van egy blogom. Vigyázat! Erre a menüpontra minden jön az életemből: bánataim, örömeim és azok adolgok amik aggasztanak. Egyszóval jobban illene rá hogy napló. Azon gondolkozom, csinálok egye-mail címet ahol kérdéseket tudtok feltenni nekem, illetve véleményt mondani. Ha valamilyen tanácsotok van azt is megírhatjátok. És persze szívesen fogadom ha könyveket ajánlotok! Itt is az e-mail cím: jotinikonyvek@citromail.hu

2015.08.23.

Mivel még zajlik a nyári szünet, egy összegzést tartok inkább. Ez a nyár rádöbbentett hogy ha nem is durván de kicsit kifordultam magamból. És ennek az egyik oka a barátnőm. Folyamatosan mondta a dolgokat és nem is figyeltem fel rá de ezeket a dolgokat automatikusan elkezdtem csinálni. Egy idő után a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektettem az öltözködésemre, elkezdtem kész pénznek venni amit mond stb. És mivel egy év már eltelt. és nehéz lenne gyorsan vátoztatni így megpróbálom fokozatosan leépíteni:a titikosabb dolgaimat nem elárulni, szünetekben más osztályokba menni (szinte az egész családom ugyanabba a suliba jár), tanulni valóra hivatkozva elvonulni. Ez most az új projektem. Na meg egy fiú elkerülése... Még az előző sulimban jóban voltam egy fiúval, de csak barátként. Aztán kiderült hogy ő másképp érez. Megmondtam neki hogy én nem. Utánna megpróbáltuk továbbra is barátként. Aztán fél év után megint színt vallott. Ezek után már nem próbálkoztam mire egy másik lánnyal kezdett beszélgetni. Vele összejött így nyugodt szívvel hagytam ott a sulimat. Aztán érkezett a hír hogy jelentkezett a mostani sulimba. Ezzel együtt a fiú (nevezzük Bélának) barátnője rám írt hogy Béla szakítani akar vele miattam. Miután megnyugtattam szegény lányt, lélekben elkezdtem készülni: nehéz évem lesz, de mint A vonzás szabályai című könyvben mondta Kiara: "Szeretem a kihívásokat"

2015.08.30. Vasárnap

Sjnálom hogy eddig nem írtam , de nem történt semmi érdekes. Ez abban mutatkozott meg,hogy amikor az otthonból hazatoltam mamát, egyszerűen nem tudtm mit mondjak... azt hogy tegnap a cserediákomat és az első fogadó csládját elhívtuk fagyizni, deők végig egymással chateltek és csak akor mondtak bármit is h kérdeztünk. Vagy hogy adtunk ajándékot de meg se nézte? A a legidegesítőbb dolgok ezek voltak, a többiről nem is beszélve. És ez csak a tegnapi nap volt. Kb az egész család idegei romokban hever. Apukám szerint duci vagyok, anyukám szerint keveset tanulok. Amúgy boldog család vagyunk. Anyát kiakasztja hogy a mama rosszul van és bármilyen rossz kimondni de a végét járja. Apa meg sohasem volt a bókok embere. Mert valóban nem vagyok egy manöken alkat. A negatív dolgokról ennyit. Anya felhívta a cserediák progrm szervezőt és mielőtt hozzánk kerülne el fog a lánnyal beszélgetni. Továbbra is rendszeresen fogok mozogni, meg ügyelni az étrendemre. Amúgy meg, én ezzel biztosítom hogy ne a külsőm miatt szeressen majd  a barátom. Egy ideig megpróbálom hogy többet tanulok ( bár ez valószínűleg két napig fog tartani)

2015.09.01.

A mai napomat egy szóval lehetne leírni:katasztrófa. Amúgy bem vagyok kindig ilyen sopánkodós de most összejött. Mivel a tanárnő úgy mondta, reggel mindenki úgy ült le ahogy hetedikben is. Ami nekem teljesen tökéletes volt. Örültem nagyon a tanárnő döntésének mert ezelőtt pár osztálytársam facebookon kiosztotta ki hova ül. Illetve magát elsőnek gyors beírta hova szeretne ülni, majd ránk hagyta hogy aki kapja marja alapon a többit osszuk be mi. Én éjjel efykor vettem észre az egészet. Addigr már csak az első sor maradt. De páran mentek az oszihoz panaszkodni igy lefujta. Ezért reggel tök boldogan belibegtem. Befontam egy lány haját. Aztán jött az évnyitó. Azt hittem megfulladok olyan meleg volt a matróz blúzban. A tanárok beszédeivel elment az első óra. Utánna 2 osztályfőnőki jött. A második végén megkérdezte a ofő ki akar máshová ülni. Rajtunk kívűl mindenki felrakta a kezét. Ofő mondta azoknak akik elakarták foglalni a helyünket, hogy gyanítja, nem így kértek meg minket: és hosszan udvariasan megkért minket. Ha diák lett volna nehezen de nemet mondtam volna. De egy tanárnak (ha csak nincs halálvágyad) nem mond az ember nemet. Így előre kényszerültem. Próbáltam ugyan arra hivatkozni hogy a fizika tanárral nem vagyok túl jóba, így fizikán ugyan helyet cserélünk, de ez mégiscsak az első sor! Anyáék szerint túl reagálom. Lehet, de attól még rosszul esik. Plusz elvették az egyik kedvenc tanáromat és mást kaptunk infóból. Plusz a biosz tanár bejelentette hogy két hét múlva a tavalyi anyagból írunk. Ezzel nem lenne baj ha nem lennék totálisan hülye bioszból. Plusz egész nap fájt a fejem meg hányingerem volt. Ez megadta az alap hangulatomat. Most már minden szempontból jól vagyok. Remélem holnap jobb lesz.:-)

2015.szept.03. Csütörtök

Röviden összefoglalva. A barátnőmet, nevezzük Elizának, szóval Eliza hanyagolása jól megy. Bár csak apránként csinálom hogy ne annyira vegye észre. Meg eleve , Eliza nagyon vicces meg jófej lány de ő máshogy gondolkodik, nem mindig jól. És ha nem figyelek én is elkezdek úgy gondolkodni. Így a fontosabb dolgokat nem mondom el neki így megmarad a saját véleményem. Tudom, szánalmasan hangzik hogy egy mindjárt 14 éves làny ennyire befolyásolható, de ez van:-) . Ami új: a tavalyi évben egy fiúval, Lacival sokat beszélgettem, ő azt hitte járunk én meg nem. Amikor megtudtam "szakítottam" vele. Pár nap után már egy másik lánnyal kavart. Ma at egyik pletykás osztálytársam(aki jóban van Lacival) mesélte el a sztorit. Közben próbált kifaggatni felkavar,érdekel e stb. Lehet hogy csak bemesélem magamnak mert rosszul esett hogy gyorsan túl lett rajtam, de nem tartom kizártnak hogy Laci beszélt Szandival hogy mondja ezt nekem. Valószínűleg csak élénk a fantáziám, de ezt sosem tudjuk meg mert tovàbbra is kerülni fogom Lacit. Kb ennyi történt. 

2015.szept. 04. Péntek

Végre péntek. És ez csak az alső hét volt. Mindenesetre  a rossz kezdés miatt a kaptam egy jó befelyezést. Az első órában nyelvtan dogát írtunk ami nem volt annyira jó de Elizának is azzal érveltem hogy még csak éveleje van, rengeteg időm van javítani. Szerinte ez rossz hozzàlállás. Szerintem pedig opptimista. Laza órák sorozata következett , plusz a föci tanàr bejelentette hogy jövő héten biosz helyett föci lesz, de ami a nap fénypontja lett: közös a tesim a bátyámmal, Bencével. Idén eleve egy folyosón vagyunk így minden reggel együtt megyünk fel. Így már nem us olyan utàlatos suliba járni. Asszem ebből már leszűrtétek hogy IMÁDOM a bàtyámat. Tesin Kingával tollasoztunk. Persze voltak páran akik inkàbb csak beszélgettek meg a kosárlabdát dobálták, arra az estre ha figyelne a tanár. Megmutattuk nekik a labdát amit ügyesen tegnap két ág közé ütöttünk. És már volt is egy kihívás. A végére a fiúk is becsatlakoztak. Végül Laci szedte le egy ággal. Megköszöntük nekik, màr éppen mentek el amikor Kingával újra kezdtük a játékot. És egyből fent is volt a fán a labda. Csak most magasabban.

 Laci!-kiáltottam. Amikor felém fordult az ütömmel felfelé böktem. Elnevette magát és visszajött. És megint leszedte... ezután picit elgondolkoztam miért is hajtottam el. Rendes fiú volt. Azt hiszem azzal volt gondom hogy milyen gyorsan haladtunk. Igazából még a kezét se fogtam meg. De eleve alig ismertük egymást és mégis már ő szerelemről beszélt meg valejtin napon ajàndékot adott... hogy egy kicsit megszilárdítsam magam, arra gondoltam milyen gyorsan túl lett rajtam és hogy valószínűleg csak az kellett neki hogy legyen egy barátnője és nem volt fontos ki az. Még is a segítőkészsége eltántorított. Eliza azt mondaná naiv vagyok, de hát ezért nem neki mesélek. Nem tudom. Dilemma, dilemma dilemma.

2015.09.09. Szerda

Szóval, kihagytam pár napot, csak a lényeget momdom el. Eljött az év első fizikája. Én tiszta lappal indítottam volna, de már az első órán kiakasztott. Mert idén csak heti egy óránk van így két óra anyagát zsúfolta bele egy óra erejébe. Eredmény: senoi nem tudott leírni semmit és senki nem értett semmit. Kedden minden jól ment egészen az utolsó szünetig. Ekkor ugyanis a folyosón odajött hozzám Béla. Fesztelenül elkedtünk beszélgetni. Szünet végén viszont elkezdett kérdezősködni. 

Melyik is a ti termetek?... majd néha benézek.

Mond csak hány órád van? Utánna beszélgethetnénk.

Tudom ez így olvasva nem kiborító, de az egyértelmű hogy akar valamit. Lehet hogy csak barátságot de nem hiszem mert (1) a volt barátnője már elárulta szándékait, lásd első vagy második bejegyzésem, (2) már többször voltunk csak barátok és a vége mindig az lett hogy szerelmet vallott. Ezek után a matek tanárom is kikészített. Anyáeknak egészen az út feléig panaszkodtam,  akkor viszont megkérdezték hogy nekem jó-e hogy így kiadom magamból, mert ha igen, nyugodtan folytassam, de nekik màr kicsit uncsi. Válasz: igen, jól esett kimondani :-D. De most már a mai nap jön. Reggel latinon a tanár dogát iratott és szétültetett minket. Mivel sokan vagyunk, valakinek nem jutott hely. Én voltam ez a valaki. Tavaly is mindig ez volt és akkor is mindig mondták hogy ne székfoglalózzak... hihi. És beültettek Laci mellé. Nem igazán ment a dolgozat. Nem szóltunk egymáshoz de mindketten rá-rá pillantottunk a másik lapjára. Mivel végig nézegettük egymást is így a végén megkérdeztem:

Hogy sikerült?

Hááát... nem a legfényesebben

Nekem se. 

Többre nem volt idő mert vissza kellett ülni az eredeti helyünkre. Ez most gonosz gondolat, de ha még is bejönne Béla a termünkbe, legalább lehet hogy kicsit féltékennyé teszi Lacit. És ami nap legjobb híre: elmarad a biosz tz. A tavalyi egész éves anyagot akarta kikérdezni. De egy kis könyörgéssel mrghondolta magát. Szerintem az egész suli megtudta a hírt ugyanis akivel találkoztam ismerőssel, annak (letséges hogy a normál hangerőtől kicsit hangosabban) már mondtam is. Ez egy jó nap volt.

2015.09.21. Hétfő

Rég nem írtam igy csak összefoglalót tartok. Néha még mimdig rágódok Lacin. Pl kosarazásnál egymás ellen voltunk és ....

Látom a labdát. A palánk szélén van. Nem esik be. Huh. Gondolkodás nélkül ugrok utánna. Beleütközök valamibe. Már esnék el amikor ez a valami megfog. Együttal áramosság fut végig a karomon. Felnézek: Laci

- bocsi

-szia- mondjuk egyszerre

Megvan az a szokásom hogy ha nem számitok valakire automatikusan azt momdom szia. Teljesen hülyét csináltam magamból. Jaj. És tudom hülyeség de annyira történetbe illő: szikrázik a levegő körülöttünk. Valószínűleg a kosár labda miatt de akkor is . 

Utánna szünetben viszont leállított Béla. Jaj! Csak általános dolgokról beszèlgettünk, de Eliza megmentett mert a folyosó másik végéről átkiabált hogy kenmyek oda mert beszélnünk kell. A folyosó közben tömve volt: no comment. De a cél szentesíti az eszközt így végülis örültem neki. 

2015. Szeptemer 23. Szerda

Egy szóban az utóbbi két napom: tanulás. Kedden a matek különóra miatt négykor értem haza. Megebédeltem aztán mentem táncra, hazaértem fél nyolcra, utánna tanultam angolra meg kémiára. Ma hazaértem, kajáltam, angolra mentem majd kilencig töriztem meg angoloztam. Most adtam fel. De ennyit az itthoni dolgokról. Myelvtanon eszembe jutott hogy a töri felszerelést kellett volna hozni ofőre hogy mire jönnek a vizsgáztatók, màr ott legyünk az anyaggal ahogy kéne. A tanárnőben egy dominó dőlt el, mert ezek után 20 percig beszélt, és kimondta ami bántotta. Na mindegy, ha neki jobb, nekünk jobb. Kémia terem felé egészen felpörögtünk Elizáékkal. Csak úgy ontottuk magunkból a hülyeségeket. Jázmin felhozta egy volt osztálytársát aki az a tipikus liba: köszcsi szupcsi stb. Persze ezek után abba se tudtuk hagyni a majmolásukat.

- Ugye öri barcsik vagyunk?

- Örcsi barcsi. 

- Ez annyira szupcsi. De mond csak minden rendcsi?

Ekkor láttam meg a kémia tanárt amint jön.

- Gyere jön a tanár.

Válaszra nem várva mentem. Fél útón utolért. 

- Teljesen te lettél a főnök a csapatban.

-Tényleg? Mióta?

-Ugyanezt akartam kérdezni.

Ezzel lezàrtuk a témàt. Persze tudom mire gondolt, szerintem a nyár miatt, de biztosra nem tudom, mimden esetre valahogy megnőtt az önbizalmam és nem nagyon hagyom magam. És ez Elizára is vonatkozik. De az jól esett hogy nem csak én képzelem a változást.

2015. Október 04 Vasárnap

Megint elmaradtam a rendszeres írással. Anyával és Danival elmentünk vásárolni. Mivel egy kis városban lakom így ez masfél óra autózást jelejt. Az ilyeneket azért szeretem mert felmerülnek komoly témàk. A mostani alkalom se volt kivétel. A kilencedikes angol szintfelmérőmről volt szó. Ami valószínűleg vacak lesz. Ezt nem ők mondták , hanem tudom. Anya elárulta hogy jövőre indul egy nyelvi osztály amit valószínűleg a legjobb angol tanár vezet. Anya mivel tanár lehet hogyeltudja intézni hogy az első csoportba kerüljek de ezzel nem sokra megyünk ha a nyelvi osztály miatt nem Wolf tanárnő kapja meg az első csoportot. És akkor el kell gondolkozni az osztály váltáson. És most ezen dilmmázok. Hogy ha ez lesz, hogy döntök. Mert Elizán kívűl senkihez se ragaszkodom az osztályomból... de még is. Megszoktam ezt az osztályt, a szívemhez nőtt. Sikerült azt elérni amit már rég akartam. Fesztelenül tudok viselkedni egy közösségben kert mindenki elfogad. Oké nem mindenkinek vagyok a kedvence de elfogad annyira hogy ezzel együtg is kedvesen segítőkészen forduljon hozzám. Annyira hülyeség ilyenen gondolkoznom mégsem tudom magam leállítani hogy je gondoljak rá. Kezdem azt érezni jogy nincs velem minden rendben. Úgy értem ingerlékeny vagyok, a legkisebb dolgokon is felidegesítem magam, mindenem megvan: fantasztikus család, barátok, az emberek kedvelnek. Még is ha csak egy kis időre efyedül hagynak máris depressziós leszek és nem tudok ellene tenni semmit. Tuti hogy nem vagyok normális....

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat